Természeti értékeink

Keszthely város csaknem 21.000 állandó lakosával a Balaton-part legnépesebb, hagyományokban gazdag települése, méltán tart igényt a Balaton fővárosa címre. A Balaton északnyugati végén, a Keszthelyi-hegység lábánál lévő település természeti környezete több száz millió éves fejlődés, változás után nyerte el mai arculatát.

A területet többször borította tenger, így a földtörténeti ókor és középkor elején. Ez utóbbi üledéke a Keszthelyi-hegység túlnyomótöbbségét alkotó dolomit, ami sokkal később, – a pleisztocén korban – mintegy 2 millió évvel ezelőtt emelkedett ki környezetéből. Közben azonban a középsőkréta és a miocén korban sivatagos volt ez a táj, illetve a felső kréta időszakban a nedvesebbé vált éghajlat hatására mocsárrá alakult a sivatag. A pliocén korban – 5,5-1,8 millió évvel ezelőtt – a Pannon-tenger borította területünket, amelynek üledéke a Keszthelyi hegység nyugati peremén található csillámos, lemezes homokkő, majd az időszak végén vulkáni tevékenység következtében létrejöttek a Balaton felvidék látványát meghatározó bazalthegyek. A Keszthelyi-hegység felszínén észak-dél irányú mozgások nyomán törések keletkeztek. Ezek mentén alakultak ki azok a völgyek, amelyek oly változatossá teszik a hegységet. Egykor majdnem teljes egészében erdő borította. Az emberi tevékenység azonban jelentős változásokat eredményezett. A domboldalakon ma többnyire szőlőket találunk. A megmaradt erdők zömét cser és kocsánytalan tölgy alkotja. A kiirtott fák helyére, a száraz dolomittalajra utólag telepítették az eredeti növénytakaróra kedvezőtlenül ható feketefenyőt. A jövőben területét már nem növelik.

A Balaton tava környezetéhez viszonyítva nagyon fiatal képződmény, az utolsó jégkor végén, alig 20.000 éve keletkezett. A ma 595 km2 területű, 1,8 km3 térfogatú tó középvízállása 104,5 m Adria feletti magasságban van. 1863 előtt a vízszint magassága az éghajlat függvénye volt. A kezdeti magas vízállás idején területe elérhette a 900-950 km2-t, az átmeneti kőkor (Kr. e. 12.000-6.000) végére viszont a meleg, csapadékszegény időjárás hatására még a nyílt víztükör is eltűnhetett, a tó medencéje nádas mocsárrá változott. A későbbi korokban nem mutatható ki ilyen nagyarányú vízszintingadozás. Régészeti adatok bizonyítják, hogy a római kor első felébenés a késő népvándorláskorban alacsony vízállással számolhatunk, míg a XIII.században elkezdődött klímaváltozás következtében az éghajlat hűvösebb és csapadékosabb lett, így a vízszint fokozatosan emelkedett. A török korban, – az ún. európai kis jégkor idején – a mainál már lényegesen magasabb volt a víz szintje. Az 1783-ban kiadott I. katonai felmérés is 108 m Adria feletti magasságra utal. A XIX. század elején megkezdett vízrendezési munkálatok, majd az 1830-as évek tartós szárazsága következtében a század közepére a mainál alacsonyabb vízszint alakult ki. Ez tette lehetővé, hogy 1839-ben a fenékpusztai földnyelv végén megépítsék a hidat, amely Zala és Somogy megyét kötötte össze. A Balaton idegenforgalma szempontjából oly fontos Déli vasút(1861) biztonsága érdekében 1863-ban készült el a Sió-zsilip, azóta állandósult a vízszint.

Keszthely és környéke emberi megtelepedésre kiválóan alkalmas, hisz éghajlata a Földközi-tenger közelsége miatt kiegyensúlyozottabb, az erdők vadakban bővelkedtek, a Balaton halban gazdag és a föld termékeny. De ki kell emelnünk azt is, hogy a Balaton három természetes átkelőhelye – Tihany Fenékpuszta, Balatonhídvég – közül a fenékpusztai itt található, így az itt lakók életében mindig fontos szerepet játszott a kereskedelem is. Ezzel magyarázható, hogy területünk a kezdetektől fogva,folyamatosan lakott volt.

Keszthelyi-hegység

A Dunántúli-középhegység legnyugatibb tagja. A dolomitból épült Keszthelyi-hegység felszínét kőoszlopok,víznyelők, töbrök, szurdokvölgyek teszik változatossá. A Kovácsi-hegy és a Tátika a Keszthelyi-hegység bazaltvidéke. Tanúhegyek, bazaltplatók, sokszög alakú bazaltoszlopok, 10 m-nél is magasabb falak díszítik a tájat. Ritka jelenségnek számítanak és ezért érdekes látnivalók a Bazaltfolyosó(Kovácsi-hegy) és az álkarsztos jelenségként számon tartott bazalt-dolinák,melyek mélyedéseiben apró tavacskák húzódnak meg. A hegy gyomrában barlangok találhatók. A területen számos természeti képződmény található, így említhetjük a cserszegtomaji kútbarlangot vagy a balatonedericsi részen az erdős hegyoldalban nyíló Csodabogyós-barlangot. Szervezett túra során, a föld mélyében lévő szorosokat, és cseppköveket csodálhatjuk.meg. A barlang eddig ismert hossza összesen több mint ötezer, mélysége százhuszonegy méter. Óriási,látványos hasadékai természetes geológiai szelvényként mutatják be az egyes rétegeket. A Függőkert és Meseország elnevezésű helyiségeiben sok száz függőcseppkő és páratlan látványt nyújtó, mintegy ötven-hatvan, fél-másfél méter magas állócseppkő látható. Emellett nagy felületeken tekinthetünk meg különleges formájú képződményeket.

Keszthelyi hegység jórészt erdővel fedett területen több helyen is kiirtották az eredeti fás társulásokat, és gyorsan növő feketefenyveseket telepítettek. A  hegység növénytani szempontból párját ritkítóan értékes. A déli kitettségű területek melegkedvelő társulásai keverednek a hűvös szurdokvölgyek növényvilágával, és ez olyan értékes társulásokat eredményez, mint a reliktum elegyes karsztbokorerdő,amelyben a melegkedvelő virágos kőris keveredik a hideg területek fájával, a bükkel. A  fátlan karszton és letöréseken zárt dolomitpusztagyep él. A Tátika-hegyen élő ősbükkös 1953 óta védett, ma erdőrezervátum. A hegység mintegy nyolcvan féltve őrzött növényritkasága között találjuk a déli szurdokvölgyekben nyíló zergevirágot, az északi lejtőkön élőmedvefül kankalint, a tarka nádtippant, több kökörcsin-, orchidea. és szegfűfélét. A sziklagyepeken él a sziklai ternye, a turbánliliom és a tarka nőszirom. Az állatvilágról szintén szót kell ejteni, a bogár- és lepkefajok között sok a ritkaság. Az itt élő láncos futrinka országosan ritka rovarfaj. A ligeterdők lakója a fekete harkály, a kis fakopáncs és a zöld küllő. Gyakran látható lappantyú és léprigó. A háborítatlanság sok védett állatfajnak kedvez,él itt havasi cincér, kék galamb, holló. A peléknek, a nyesteknek, a denevéreknek szintén kedvenc élőhelye a Keszthelyi-hegység, utóbbiaknak elsősorban a barlangok miatt.

A környéken több tanösvényt alakítottak ki, ezek közül is az egyik legszebb látványt nyújtó Pele apó tanösvénye, amelynek léte a Balaton-felvidéki Nemzeti Parknak köszönhető. A balatongyöröki Szépkilátótól induló, elsősorban gyermekek számára ajánlott útvonalat néhány éve avatták fel. A harmincnyolc állomásból álló, nyolc és fél kilométer hosszú ösvény – amely a térség ismert látogatóhelyeiről közelíthető meg – Balatongyörök és Balatonederics között az erdei élőhelyek természeti értékeit mutatja be. Az ismertetőtáblái magyar és angol nyelvűek. A területről és a tanösvényről kiadvány is készült, amely feltárja a Keszthelyi-hegység természeti értékeit, s térképes útikalauz is egyben Érdemes ellátogatni a Gyenesdiás határában lévő Nagymezőre, amely egyfajta térségi kirándulóközpont a régióban. Itt számos érdekességbe botlik az utazó. A terület mindig kedvelt volt, az 1800-as évek végén pihenőként szolgált, s talán az sem véletlen, hogy a területen keresztül vezetett a Festetics hercegi hintós út. 1880 körül változott a vidék, ekkortájt honosították meg a feketefenyőt, hogy a dolomitkopárokat fásítani tudják. Az ötvenes években az erdészet a Nagymező területét kibővítette, és a 60-asévekben térségi kirándulóközpontot terveztek, esőbeállókat alakítottak ki,padokat, kiülőket helyeztek el, 1976-ban pedig erdei tornapályát építettek. A Nagymező népszerűsége töretlen, évente 50-60 ezer látogató fordul meg a területen. Sok a csoportos program, számos cég is ott tartja az összejöveteleit.

Balaton-felvidéki Nemzeti Park

A Balatoni Nemzeti Park a tó északi partján, a Balaton-felvidéken húzódik 1-15 km szélességű sávban, valamint magában foglalja a Kis-Balaton térségét. A vidék természeti értékekben egyedülállóan gazdag. A különféle földrajzi, domborzati formák – mint a nagy kiterjedésű tófelszín, a mocsarak, síkságok, medencék,tanúhegyek és hegységek – váltakozása elősegítette a sokszínű élővilág kialakulását. A Nemzeti Park területén több mint 200 fokozottan védett, és védett növény él. Még a védett, ritka állatfajok száma is több százra tehető. A térség földtani felépítése is nagy változatosságot mutat, ami geológiailag is értékessé teszi a területet. Olyan különböző földtani korokból származó emlékek találhatók meg itt, mint a vulkanikus eredetű, jellegzetes formájú bazalthegyek, gejzírkúpok, barlangok és víznyelők, kőtengerek.

A Kis-Balaton három tényező együttes hatásának köszönheti létét. A terület eltőzegesedése mellett a Zala folyó is itt rakta le hordalékát. A harmadik tényező az ember természete átalakító munkája. A sorozatos beavatkozások során veszélybe került az ország legcsodálatosabb madárparadicsoma. 1979-ben Magyarország csatlakozott a Ramsari Egyezményhez, és a Kis-Balaton felkerült a „Nemzetközi jelentőségű vadvizek”jegyzékére. 1984-ben megkezdődtek a rekonstrukciós munkák. A Kis-Balaton növényzetét a különféle lápi növénytársulások jellemzik. A hatalmas nyílt vízterület körül, és a szigeteken éger- és fűzlápok, zsombékos-sásos társulások, mocsárrétek, nagy kiterjedésű nádasok találhatók. Ritka,veszélyeztetett növényfajai a lápi csalán, a kálmos, a kis holdruta. A terület állatvilágának gerincét a madarak adják. A Kis-Balatonon és környékén kétszázötven madárfajt számláltak – gyakorlatilag a szikes tavakhoz kötődővízimadarak kivételével szinte valamennyi hazai nádi és vízimadár megtalálható itt – , száztíz itt is fészkel, ebből huszonhét fokozottan védett. De jár ide táplálkozni a somogyi erdőkből réti sas, időszakonként megjelenik a halászsas is, a hamvas rétihéja és a réti fülesbagoly pedig fészkelő. Madárvonulás idején madarak tízezrei zsivatolnak a területen. A halfajok közül tömeges a máshol ritka réti csík és lápi póc. A nádasok ritka emlőse a patkányfejű pocok ,gyakori a vidra, a nyuszt és a hermelin. Rovar- és alsóbbrendű faunája pedig még ennél is gazdagabb képet mutat, köztük olyan fajokkal is, amelyek Magyarországon, vagy egész Európában csak itt fordulnak elő. Kis Balaton Fokozottan védett, nem látogatható. A Balatonmagyaród melletti Kányavársziget, és a Vörs mellett található Papsziget madármegfigyelő-tornyai szabadon látogathatók.

Minden vélemény számít!

Legutóbbi bejegyzések
Legutóbbi hozzászólások
    Archívum
    kategória